Van egy srác. Nem élünk egy városban. Még csak közel sem egymáshoz. Nevezzük őt keresztnevén, Zolinak.

Zoli és én még soha sem találkoztunk. Ha jönne velem szemben az utcán, nem ismerném meg. De nem jön, mert nem egy városban élünk. De ő sem engem nem ismerne meg, mert nem élünk egy városban. Igazából tudok egy-két dolgot róla, a magánéletéről is, mégsem mondhatom, hogy ismerem. Azért nem mondhatom, hogy nem ismerem, mert végtére is nem ismerem. Nincs is különösebben közös érdeklődési körünk, bár talán mégis, a nők.

Egy dolog hozott minket össze: az internet. (Ez most egy pirospont a világhálónak.)

Most a szünetben elég sokat "dumálunk". Pontosabban msn-ezünk. És ez jó, mert értékes embereket lehet megismerni. Történeteket, sorsokat. Elég sok téma felmerül. Ezek közül elég sokszor felmerülnek a nők, mint témakör

Zoli meglepően fiatal kora ellenére elképesztően hosszú ideje kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, mintegy 14 hónapja, ez irigylésre méltó. Nem tudom, hogy csinálja. Majd rákérdezek.:)

Csinál ő mindent. Dobol, nőjével van, tanul, zenét hallgat, kosarazik, és szorít az AC Millannak, amit nem kéne, hogy tegyen, de ma esti hősünk sem tökéletes, ami nem is baj.

Szóval, nem mindennapi a mi "Kapcsolatunk" sem. Szagok, hangok, képek nélkül, számítógépen keresztül cserélünk eszmét ebben a virtuális világban. De azt hiszem, előnye is van ennek a világnak. Megismertem ugyanis ezt a srácot, akivel sok mindenről lehet beszélni, sőt, mindenről. És bevallom férfiasan, mikor a monitoromon megjelenik, hogy "Zoli bejelentkezett" Gondolkodás nélkül ráírok. Mert érdekel, hogy mi van vele.

Ja és Zoli, jövök neked eggyel... :)

Közérdekű! eme értékes ember szellemi tápláléka amúgy közkincs basszátok meg, check www.vasszoli.blog.hu